Régmúlt

Tegnap még egy személy voltál életemben,

Ma már csak egy szép emlék vagy a szívemben.

Minden titkot megosztottam veled,

S teljes szívemből szerettelek.

Emlék vagy te csupán,

Mint régi kép a szobám falán.

Szívemben, mint gyertya lángja,

Úgy égtél,

Mikor bántottak, te mindig megvédtél.

 

Vége

 

Szomorú vagy, hisz elhagyott,
Már nem látod úgy a napot,
Mint amikor ő megölelt,
S szeliden megcsókolt.

A boldogság nagy tengerpartján
Nem süt a hold, s nem néz az árny.
Sűrű köd takarja a földet,
Már szikra sincsen, csak egy könnycsepp.

Örül az, ki szíved összetörte,
ez volt célja, s el is érte.
Lelked romjait ő otthagyta,
A szerelemnek ez a sorsa.

Szenvedés? Kín? Örökké
csak a szívnek romjain?
Elég volt ennyi csalódás,
Már már nem is kérek semmit,

Csak nyugalmat, s azt, hogy ő, ki darabokra törte szívem,
hagyjon engem, s ne szeressen.

 

Álomvilág

 

A réten vágtat fehér lovon,

Ha meglát téged, oda oson.
Melletted áll, s te csak nézel,
Mikor fog meg a kezével.

 

Megfog hát ő, s megcsókol.
Magával ránt, s elrabol.
Boldogan élsz mellette,
Nem uralkodsz felette.

 

Ám később észre veszed,
Boldogságod már nem leled,
Hiszen mindez, mi történt veled,
Álmodban volt,s nem lehet a tied.

 

 

Magányosan állsz egy falnál,

S azt hiszed, hogy a boldogság helyett

csak rossz sorsot kaptál.

Órák telnek el,

De te észre sem veszed.

Csak állsz magányosan a falnál,

Csak állsz, s a csillagokat lesed.